A kalandos hazaút...

Május 27-én vasárnap fér 6-kor keltem, hogy az utolsó teendőimmel 10-re, mire indulunk a reptérre végezzek. A kabint rendbe raktam, átvetettem, leadtam az egyenruhát, felvettem a papírjaimat és az utolsó 2 heti fizetésemet. Vártuk a leszállást... Egy apró mozzanattal nem számolt senki. Ezen a héten Hondurasban voltunk... Fél év alatt másodszorra. Az ott vásárolható italokat és szivart az USA területére nem lehet bevinni, ezért extra vámellenőrzés van a vendégeknek... Ezért  mire mind a 4300 vendéget átvizsgálták délután 2 óra lett. Ekkor szállhattunk le mi, a dolgozók. Negyed 3-kor indultunk a reptérre ami, másfél órára volt. Tehát mire háromnegyed négykor odaértünk a beszállókapun már csak a CLOSE feliratot láttuk... Hurrá! Lekéstük!  :(
Most mi legyen? Kb. 20-an voltunk akikből fele Európába fele Ázsiába készült. Kihasználva az ingyen wifit a reptéren e-mail, majd telefon a hajóra az officeba... Ott közölték, hogy menjünk a közeli Holiday Inn hotelba. Ott mindenkinek foglaltak addigra egy szobát 1 éjszakára. Írjunk e-mailt a jegyet intéző irodába, amelyben, mivel saját hibánkon kívül késtük le a felszállást, kérjünk új jegyet.

Én ezt a szobát kaptam. Vacsira igazi Texasi steak-et ettem, imádom, félig átsütve! :)

Reggelre meg is jött a jegyem. Ugyan úgy 4-kor indult a gépem, csak nem Párizsban, hanem Amsterdamban kellett átszállni. Tehát, 1 nappal később felszálltam a Boeingra, ami 2 emeletes volt... :) Elüldtem haza az sms-t, hogy fent vagyok indulok haza,  majd reggel Hollandiából jelentkezem. De arra nem számoltam, hogy az egyenlegem a limit alá csökken... Onnan már hiába küldtem az üzenetet, nem ment el... Másnap, kedden délben értem Budapestre. Reméltem, hogy ennek ellenére várni fognak! :) 

Minden rendben ment az izgalmakat leszámítva. :)

Most pedig ezerrel nekikezdtem a búvárkodás elméleti részének! :)

Jövő héten elméleti teszt!