Sunday, September 30, 2012

Csak úgy .......

A jövőhéten lesz 2 hónapja, hogy itt vagyok. Gyorsan el telt. Talán azért is telik még gyorsabban az idő mint a Magicen, mert csak 2 hetente van be-ki pakolós nap. Sokkal többet vagyunk a kikötőkben, szinte minden nap állunk napközben valahol Európában. :) A múlt héten port manning-en voltam. Ez azt jelenti, hogy biztonsági személyzetként nem hagyhatom el a hajót munka után sem. Tehát a szabadidőmben is a hajón vagyok, mert egy bizonyos létszámnak mindig maradni kell a személyzetből a hajón, hogy ha valami váratlan dolog történik, az utasokat ki tudjuk szolgálni, menekíteni, stb. Nagyon lassan halad az interjúm szervezése. Vagyis már tulajdonképpen csak egy van hátra és mehetnék a tréningre, de mivel az mindig Amerikában van, oda meg ugye csak november 6-án indulunk ezért ráérősen intézik az ügyet. Nem csak az enyémet hanem mindenkiét. 
A héten egyszer felcsaptam kabin stuardnak, mert az enyémnek tréningre kellett menni, ezért raktak mellém egy asszisztenst és én voltam a "főnök". Egész jól ment. Hajtogattam a törölközőállatokat, kiraktam a  papírokat a másnapi aktuális programokról, rendet raktam, ágyaztam stb.
A héten volt a vendégeim között egy Magyar család. Apa, Anya, Nagyszülő, Lányuk összeállításban. A lány régebben szintén dolgozott a Carnivalnál. Most Monacoban dolgozik egy yachton. Az sem lehet rossz. Egészen kedvet kaptam tőle, sokat beszélgettünk, mesélte, hogy régen hogy is volt itt a cégnél, és most milyen az új helyen. 
Mostanában sokat intézkedtem, rohangáltam a manegerekhez, kapitányokhoz. Még nem árulom el miért, majd egy későbbi bejegyzésben.:)
Most ennyi fért az időmbe. Mindenkinek üdv: Ricsi



Sunday, September 23, 2012

Kirándulás Monte Carloban

A héten szerdán indultunk és mindjárt másnap Moancoba kötöttünk ki reggel. Előző héten le kellett adni, hogy ki hol szeretné a 3 órás szabad délutánját eltölteni. Én Monte Carlot választottam. Sokszor néztem a Forma-1 innen közvetített futamait és szerettem volna közelebbről is megnézni a pályát. Délelőtt dolgoztam, 1-kor pedig kiszálltam és szabadidő egészen fél 5-ig. Szuper volt az idő, olyan rövid gatyás. Éppen yacht-show volt a kikötőben. Mindjárt ki is néztem egy luxus 10 személyeset a kínálatból, potom 7 millió euró volt az ára. Hát ahhoz még dolgozni kell egy pár évet :). 





Ezekben a kis pavilonokban kínálták a méregdrága vízijárműveket!


Minden felé érzik a Forma-1 jelenléte:

Sikerült végigjárni a pálya háromnegyed részét. A tévéből már jól
ismert Casinó teret:


A hajtű kanyart, ahol a rázókövek mindig ott vannak az úton, de az év többi napján sima autók közlekednek itt:



Az alagutat:


Ezt a képet sokszor látni a futam során is :)


Kézzel fogható a gazdagság, mondhatni úszik a pénz a vízen: :)



Csodálatos tisztaság, rend, rengeteg turista..........


Mi a nagy hajónkkal egészen közel álltunk a "kicsi" yachtokhoz.



A bő 4 óra alatt sikerült elég jól bejárni a várost. Megnéztem a sok nevezetes épületet, Forma-1-es emlékhelyeket, a pályát végigjártam, voltam a várban.


Nagyon sokat fotóztam, ha kíváncsi vagy a többi képre is itt megnézheted:




Itt már este 9-óra van,  a hajónk elindult Szardinia szigetére, másnap ott kötöttünk ki. A fedélzetről szépen látszanak az esti fények.


Remélem sikerült mindenkinek elképzelni ezt a csodálatos helyet a képek alapján. Ha tetszett kérlek oszd meg a látottakat egy közösségi oldalon, vagy blogban, hogy mások is olvashassák! Köszi!

Üdvözlettel: Ricsi





Sunday, September 16, 2012

Buli, pihenés, szabad órák.........

Ebből is jut valamennyi. Na nem sok. Este amikor végzünk általában edzeni járok, mosok, pihenek, olvasok, filmeket nézünk de néha van egy-egy buli is a crew bárban. Ez az a hely a hajó 14. emeletén ahol a dolgozók bulizhatnak. Itt lehet alkoholt venni és inni, ha valakinek ehhez van kedve. Itt lehet szülinapokat ünnepelni és összejönni a barátokkal legyen az akár magyar vagy éppen indiai. Erre a helyre vendégeket nem engednek be csak minket. A sör nekünk itt 1 dollár, míg a vendégeknek a  bárban 6 dollár. :) Az utasok  egyébként a hajón nem fizetnek készpénzzel. Amikor megérkeznek a recepción megadnak egy fedezeti bankszámlaszámot, vagy befizetnek egy saját számlára egy bizonyos összeget, ez rákerül egy hajós kártyára, olyan ez mint egy bankkártya, erről tudnak a hajón mindenhol fizetni. Mindegy, hogy étterembe, boltba, bárban vásárolnak, vagy éppen egy fogfehérítő kúrán, masszázson vesznek részt a kártyáról költik a pénzt. Ha elfogy /ami elég gyakori/ akkor csak lemennek a recepcióra és töltenek rá újra. 

A héten Dubrovnikból éppen elindultunk Velencébe amikor iszonyatos nagy vihar kerekedett. Volt vagy 80 km/h szél, vitt mindent a fedélzeten, alig győztük kötözni az napágyakat, himbálóztunk rendesen. Egyébként itt Olaszország-Spanyolország között rengeteget esik az eső. Szinte minden másnap.

Azon gondolkozom, hogy beadom a papírom műszakváltásra. Ez azt jelenti, hogy átkerülnék egy olyan csoportba ahol délelőtt 8-14-ig délután pedig 19-23-ig lenne a munkaidőm. Így minden délutánom szabad, ha kikötős nap van, márpedig itt Európában majd minden nap az, mindenhol ki tudnék szállni és hátha sikerülne merülni is egyet. De ha itt nem is, ha áthajózunk Amerikába ott már biztosan.Amikor pedig hajós nap van, délután el tudnám intézni a mosást, edzést stb. 
Végül két bulis kép, a kis magyar csapatról.



Ez pedig Chivitavecchia-ban készült.


Szép napot mindenkinek Palma De Mallorca szigetéről.

Sunday, September 9, 2012

VIP vendég a fedélzeten

Nápolyban a szokásos délutáni munkámat végeztem a Lanai-on. Ez a hajónak az a szintje ahol teljesen körbe lehet járni, éttermek, kávézók, üzletek, bárok napozó terasz stb. váltják egymást. 300 méter egy irányba és ugyanennyi a másik oldalon. Nyugisabb amikor kikötős nap van, hiszen a vendégek nagy része leszáll az adott városban, és zsúfoltabb óceános napon, amikor az összes vendég fennt van a hajón. Szóval éppen itt tevékenykedtem amikor megszólalt a "céges" mobilom és a manegerem közölte, hogy egy bőröndszállító nagy ketreccel menjek le a 0. beszálló szintre. Amikor leértem ott sorakoztunk: a parancsnok, másodtiszt, a 7 maneger meg én. Egyszer csak begördült 2 lesötétített ablakú limuzin és kiszállt belőle egy őszes hajú nem túl öreg pasi meg egy nő, egy pár testőr kíséretében. Mindenkivel kezet fogott, ismerősként üdvözölték. Kiderült, hogy ő a cég tulajdonosa,  Micky Arison, Amerika 75. leggazdagabb embere. Ide jött a saját yactjával megnézni a legújabb hajóját. Bepakoltuk a bőröndjeit és a vállfás ruhákat, majd betoltam a terminálba ahol átvilágították és utána vihettük fel a hajóra. Ők a legfelső szinten kaptak egy lakosztályt. A bőröndökkel és 2 testőrrel lifteztem felfele a szobához. Vicces volt.  :) Itt maradtak pár napot, hajóztak velünk tovább.
Kaptam egy szabad délutánt ami azt jelentette, hogy délelőtt dolgoztam 8-13-ig majd 14-17 ig szabad órában voltam. Éppen Messinában voltunk úgy hogy ki is szálltam. Jó volt pihenni és kicsit kiszakadni a melóból. Csináltam pár képet is.








Ma éppen Livornóban vagyunk, innen üdvözlet mindenkinek!
Ricsi



Saturday, September 1, 2012

Orvos és a betegek

Ez utóbbi /beteg/ voltam én is 14-én. Azért írom dátum szerint, mert ezek a 12 napos cruise-ok teljesen összekavarnak mikor milyen nap is van. Éreztem már nap közben is, hogy kezd fájni a torkom és a fejem, estére talán még lázas is lettem. Az nap pont be-ki pakolós napunk volt, elég sokat dolgoztam. Elővettem mindenféle otthoni gyógyírt, strepsils, neocitran, saridon, gondoltam reggelre jobb lesz. Nem nagyon szoktam beteg lenni, ha mégis 1-2 napig csak. Mivel reggelre sem lettem jobban, ezért meglátogattam a medicentert. Elég modern felszereltségű a kis kórházunk hiszen 4000 ember közül azért minden úton akad pár gyengélkedő és még a személyzet is legalább 1000 fő. Megmérték a lázam, megnézték a torkom és az napra táppénzre raktak. Ilyenkor elveszik a mágnes kártyámat, tehát leszállni nem lehet a hajóról és persze dolgozni sem lehet. Elláttak gyógyszerrel, és mondták ha estig nem múlik jelentkezzem. Nem mondom jól is esett egy kis pihenő, éppen Monacoban voltunk az nap. Elég is volt ez az egy nap, aludtam, sétáltam a hajón és újra aludtam. Estére klasszisokkal jobban voltam. Bár a héten kicsit még köhögtem, de másnap már dolgoztam.
Nem volt ilyen szerencsés az az utas aki leesett a lépcsőről, eltört a jobb lába amit gipszbe is raktak azonnal, hiszen ez az első nap volt még csak a vakációjából. Ilyenkor lehet választani, hogy leszáll a hajóról és hazautazik vagy jön velünk tovább.  Mivel elég sok az idős utas, szinte minden úton előfordul, hogy valaki meghal. :(  Ez tulajdonképpen 4000 főnél nem olyan nagy arány, mégis olyan furcsa. Eljön egy szép kirándulásra és az utolsó útja lesz. Ilyenkor /ez még a Magicen volt/ vagy visszafordulunk, pl. ha mindjárt az első nap történik, vagy ha már odébb vagyunk akkor van a hajón kimondottan erre a célra hűtőkamra ahol a legközelebbi kikötésig tudják tárolni, majd ott kirakják. Ha valaki nagyon rosszul van és életveszélybe kerül akkor mentő helikoptert hívnak az éppen legközelebbi nagyobb helyről. Szóval minden előfordul, de az orvosi és ápolói állomány profi ezért mindenre találnak megoldást.
Még jó hogy ilyen hamar felgyógyultam mert 16-án írnom kellett a tesztet és nem ronthattam el. Tulajdonképpen lassan újra Monacoba érünk mert most olyan érdekes utunk volt / több ilyen nem lesz/, hogy Barcelonából indultunk és Velencébe volt a végállomás, tehát aki ott leszállt repülővel ment haza, és most hétfőn Velencéből indultunk és Barcelonában lesz a végállomás tehát innen is repülhetnek haza az Olaszok.
Eltelt egy hónap, nekem nagyon gyorsan repülnek a napok. 
Egyre többen olvassák a blogot és ezt itt köszönöm mindenkinek. Aki fel íratkozott az e-mail értesítőre, mindenképpen erősítse meg a kapott e-mailen a feliratkozást, mert másképpen nem megy levél az új postról. Ha pedig még nem tetted meg a bejegyzés feletti négyzetben lehet kérni a személyes értesítést.

Mindenkinek Üdvözlet Nápolyból!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...