Ha megadod e-mail címed értesülhetsz az új bejegyzésekről. Ingyenes!

Saturday, October 27, 2012

Ember tervez, .........

Ez a mondás különösen jellemző erre a hétre.
 Először is ugye 22-én hétfőn este lett volna az interjúm amire már több mint egy hónapja várok. Ezeket a meghallgatásokat mindig óceános napra rakják mert akkor kevesebbet kell a vendégekkel foglalkozni. Azért ilyen régen várok, mert időközben a régi Guest Service maneger /akivel az interjú lett volna/ szerződése lejárt és másik jött helyette. Mire sikerült időpontot egyeztetni vele  jó sok hét eltelt. Közben a papírom is elkallódott úgy hogy újra kellett kérelmet írnom. Szóval hétfőn 7-ig dolgoztam volna és utána interjú, erre háromnegyedkor szóltak, hogy egy öreg utas rosszul van, oly annyira, hogy útvonalat kell változtatni és mihamarabb kikötni. Mivel ilyen esetekben pont a szóban forgó maneger intézkedik, ezért az én interjúm elmarad. Hurrá. Megint várhatok!
De ezzel nem volt vége a programok átszervezésének. Már hónapokkal sőt néha évekkel előre meg van, hogy melyik úton mikor, hol kötünk ki, mikor indulunk tovább. Tehát teljes útvonalterv van, amivel  a vendég is természetesen foglaláskor már szembesül. De mivel nagyon szélsőséges mostanság már az időjárás Európában, változtatni kellett az útvonalon és a portokon is. A héten az első napunk Monacoban lett volna, de olyan vihar volt a partjainál, hogy egyenesen tovább mentünk, ki se lehetett kötni. Innen borult az egész időbeosztás és útvonalterv. 3 portot töröltek és több lett az óceános nap. Úgy, hogy most Velencében is 1 nappal hamarabb kötünk ki és fél nappal előbb indulunk. Rendesen 1.-én 14-kor érkeztünk volna és 2.-án este 19-kor indulnánk tovább, e helyett most 31.-én délben érkezünk és 1.-én 14-kor indulunk tovább. Nem volt nagy öröm a vendégek körében sem amikor ezt bejelentették. Ilyenkor némi kártérítést kapnak a változások ellensúlyozására, de biztos elég kellemetlen annak aki pont erre spórol már hónapokkal ezelőtt.
 Ez az utolsó Európai utunk, november 6.-án indulunk Amerikába. Szerintem legalább 2 cruissal hamarabb át kellene menni, mert itt az időjárás elég kiszámíthatatlan már ilyenkor. De hát nem kérdeztek meg! :):)

Végezetül egy kép a Livornói naplementéről. Ilyen képeket szoktam csinálni a kedvenc magyarországi helyemen a Velencei tavon is, de ez most kicsit más.


Mindenkinek üdv. innen Livornóból.

Ricsi


Saturday, October 20, 2012

Bravo, bravo...........

Ha ezt halljuk a hangosbemondóból nem vagyunk túl boldogok. Ez ugyanis azt jelenti, hogy valaki beugrott a vízbe! Na nincs sűrűn hál istennek, de azért előfordul, hogy valaki besokall /dolgozó/ és úgy gondolja az a legjobb megoldás, vagy éppen többet iszik a kelleténél /vendég/ és úgy gondolja nincs az a víz olyan messze.... :( Pontosan így hangzik a figyelmeztetés: bravo, bravo port side, vagy bravo, bravo starboard side.   Ezt csak mi a dolgozók értjük és ez azt jelenti, hogy ember a vízben az említett oldalon. Ilyenkor, mert természetesen ez már sötétben van ugye.....:) a hajó tovább megy majd megáll, és egy helyben forogni kezd. Reflektorokkal megvilágítják a vizet, hogy mielőbb meglássák a vízben az embert. A személyzetben megvannak az emberek akiknek ilyenkor a vizet kell pásztázniuk, míg meg nem látják a keresett személyt. Ha megvan, leeresztik a  motorcsónakot és érte mennek. Jobbik eset, ha mentőmellényben ugrik be, mert ha a mellény vizet kap azonnal működésbe lép egy ledlámpa a mellkasnál és  villogni kezd. Felhozzák a hajóra és a medical centerbe viszik kivizsgálásra. Ha történetesen dolgozó, akkor az cruise végén végleg távoznia kell a hajóról és a cégtől is. Legutóbb egy indonéz pincér unta meg a melót és ugrott le. 
Hogy megbizonyosodjanak róla ki hiányzik azonnal az officeba kell menni a dolgozóknak és kinyomtatják a dolgozók névsorát ami alapján mindenkit lecsipogtatnak, ezzel gyorsan fény derül rá ki is hiányzik.


Ezen a képen talán jól látszanak a méretek. A hajó 304 méter hosszú és 17 emelet magas.

És még egy érdekes kép. A 11. emeleten megrepedt egy üveg a hajó végében. Amikor kikötöttünk egy karbantartó külső függesztett kalickában kicserélte azt. Így láttam belülről.


Még 2 hét Európa és aztán indulunk át Amerikába. Bár még 20 fok körül van amerre mi járunk, de azért jó lesz már melegbe lenni. Hétfő este végre megyek az utolsó interjúmra. Aki teheti egy gondolat erejéig szorítson nekem este negyed 8-tól. :) 
A guest service maneggerrel interjúzom, Ő egy orosz nő, de állítólag nagyon kedves és aranyos. Hát meglátjuk. Sok múlik ezen a jövőt illetően.

Üdv mindenkinek Dubrovnikból! Ricsi




Saturday, October 13, 2012

Family time on the Breeze... :)

A múlt hétvégén meglátogatott a Családom a hajón. Már az első szerződésem elején a Magicen felfigyeltem rá, hogy akár hol kötünk ki, Jamaica, Cozumel stb. az onnan származó dolgozóknak megjelenik a családja a hajón arra a napra. Persze Amerikába elképzelhetetlen volt, hogy kiutaztassam a Családot egy napra. Most viszont a Breezzel itt hajózunk Európába, ezért már nyáron nézegettük a lehetséges időpontokat mikor tudnának meglátogatni és hol is tudnának felszállni. Most volt a legalkalmasabb időpont, mert Velencében 2 napig álltunk és a mi otthonunkhoz ez a port esik legközelebb.


Ahogy megérkeztünk a kikötőbe kolléganőmmel, Judittal lementünk értük. Minden felszállónak legyen az vendég, vagy dolgozó, rendes vámvizsgálaton kell átesnie, mivel a hajó amerikai felségterület. Átvilágítják a csomagokat, le kell vetni az öveket, fém tárgyakat kirakni mint egy reptéri vámvizsgálaton. Aztán az útleveleket elveszik és egy "visitor" kártyát adnak a látogatóknak amivel beléphetnek a hajóra. Én már persze hetekkel előre megkértem a belépési engedélyt, amit külön több vezetővel alá kellett íratni,
  le kellett  adni az adatokat, útlevél számokat.



Mindkettőnk kabinját lelátogatták és megkaptuk a finom hazai dolgokat. /süti, csoki, kávé stb./


Majd kb. 2-kor elindultunk bejárni a 17 emeletet, elejétől a végéig. Én délutánra szabadnapot kaptam, így mindent meg tudtam mutatni.


A spa szinten Ádám rögtön belevetette magát a hintaágyba.



A Lido szint felett, itt vannak esténként a kinti bulik. Itt 3 szintről lehet lelátni a medencékhez, van óriás kivetítő amin filmek, zenék mennek, körben bárok, éttermek.


Lépten-nyomon magyar dolgozókba botlottunk, akik szívesen beszélgettek és hallottak magyar szavakat.




Jó volt Őket látni. Nagyon élvezték a hajót.


Ha játszani nem is lehetett nekik, de sok mindent kipróbálhattak.


Zongora bár.


A hajó végében a medencék felett.


Az éttermeknél.


Játékterem gyerekeknek!


Olvasó szoba.


Ez az én munkahelyem, a Lanai szintje.


Pár óra séta után, jó volt megpihenni.


Megmutattam nekik azt, ahol én dolgozom a szobákban. Itt vannak a poharak, jég, és egyéb készletek amiket minden nap cserélünk.


Leonard a "főnököm" már az esti etapban.


A crew bárban megittunk egy wisky-colát, aztán kimentünk a Szent Márk térre szétnézni. Másnap is feljöttek hozzám, bár én már dolgoztam, de elég jól elboldogultak egyedül minden felé.


A hajó este messziről!



Séta a városban.


Másnap már egyedül navigáltak.




Volt játék, kávé, kaja, stb. Estig élvezhették a vendégszeretetemet, 7-kor tovább indultunk. Amíg a hajó kiállt a dokkból, Endrével a munkatársammal integettünk, fütyültünk nekik. Majd a távolba a főcsatornán elhajóztunk.
Ma újra Barcelonában. vagyunk!

Üdv: Ricsi





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...