Hosszú órák és egybenyúló "tanulós" napok után májusban sikeresen túlestem az irásbeli érettségi vizsgákon, majd Júniusban végeztem a szóbeli résszel is. A vizsgák után jöhetett a jól megérdemelt pihenö, amit kedvenc kempingemben Agárdon töltöttem. A ponthatárok bejelentésének napján az történt amire számítottam. Az általam megjelölt szakok magas pontszámai (425) még feljebb szöktek (460), így semmi esély nem nyílt arra, hogy bárhova is bekerüljek. Mégis a lazítás alatt sem voltam rest, sokat gondolkodtam azon, mit fogok most kezdeni...de végül megszületett a döntés a fejemben: Óceánjáró. Valahogy mindig is vonzott az új, az ismeretlen...ebben a munkában biztos, hogy megtalálom mindkettöt. Felbátorodva ezen döntésemen, az ezt követö hetekben felkerestem 4 különbözö hajós céget Budapesten, de sajnálatos módon mindenhol ugyanazt a választ kaptam jelentkezésemre: Amerikában a nagykorúságot jelentö büvös szám a 21-es...és mivel én még ettöl messze vagyok nem kaphatok szerzödést egyik hajós társaságtól sem. Szomorúan kellett tudomásul vennem ezt az információt. Így újabb alternatíva után kellett nézzek...így lyukadtam ki a vidámparkos munkánál. A sikeres állásinterjút követöen boldogan készültem elsö angliai utamra, mikor indulás elött egy héttel megcsörrent a telefon... az egyik hajós cég keresett...
No comments:
Post a Comment